Vonattal utazok, mint annyi sokszor, mikor megismertelek.
Titokban találkoztunk és szerelmem mindig csak a távolból csapódott le benned.
Idegen ágyakhoz kötött a tested, féltél, hogy elveszíthetsz és elfeledhetlek.
Vonattal utazok, zakatoló szívedre vágyom, közelségedre, ami csak a tied.
Mert vadul, kétségbeesetten szerettelek, szerethetlek és szeretlek.
Kiüresedtek a szavak tavaly ilyenkor óta, de én már nem akarok szenvedni újra.
Utálom az őszt, mindig csak bajt hoz, fuck fuck fuck, a kurva anyja.
Szeretni akarlak és hű lenni hozzád, Bora.
Várom, hogy hívj: gyere Rókec, kész a kaja.
Vagy mondd nekem, hogy: Róka, vigyázz rám, óvj, szeress.
És ne azt, hogy: Elegem van, Róka, többet ne keress.
Mondd, hogy So so, hogy Vá de szép meg egyáltalán.
De ne olyat, hogy leszarom, megyek a vágyaim után.
Segítsen nekünk a Jóisten, anyuka, vagy a Karissa.
Csak vedd le a polcról a szívem s ne tedd oda vissza.
Köpj le, csalj meg, hazudj, mint én, csak foglalkozz velem.
Nekem ne bizonygasd, hogy igazad van, mert mi ez, ha nem szerelem?
Most most most menni hozzád.
Kopogni, dörgetni, kérni, hogy eressz be.
Szemedbe ordítani, hogy szeretlek.
Nyálasan és giccsesen írni neked levelet.
Naivan azt hinni, hogy megválthatom az életedet.
Vagy csak ülni itt és várni esemesed.
Bora, hiányok labirintusa.
Bora, hűség záloga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése