Újra

üvegesedem.

Tisztán tartom magam, hogy

mögém is láthass.

Wislawa Szymborska: A negatív önértékelés dicsérete

Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
A csörgőkígyó simán elfogadja magát.

Önkritikus sakál nem létezik.
A sáska, alligátor, trichina és bögöly
úgy él, ahogy él, és örül neki.

A bálna szíve száz kiló, ám
egyébként könnyű, akár a pehely.

Semmi sem állatibb
a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret.

Nosztalgia

Én már nem vágyom semmire, csak az eddigi szép pillanataimat visszakaphassam.
Tiszta lapot és örök bizalmat. Más nem kell.

ú

Olyan bolond vagy,

szaladsz, akár a reggeli szél.Még elüt valamelyik autó.Pedig lesikáltam kis asztalomat,és most tisztábban világitkenyerem enyhe fénye.No gyere vissza, ha akarodveszek takarót vaságyamra.Egyszerü, szürke takarót.Illik az szegénységemhez,aki szeret téged,és az Úr is szereti nagyon,és engem is szeret az Úr,nem jön soha nagy fényességgel,nem akarja, hogy elromoljanak szemeim,akik nagyon kivánnak látni téged,és nagyon szépen néznek majd terád.Ha visszajössz, vigyázva foglak megcsókolni,nem tépem le rólad a kabátot,és elmondom mind a sok tréfát,mert sokat kieszeltem azóta,hogy te is örülj.Majd elpirulsz, lenézel a földreés kacagunk hangosan,hogy behallatszik szomszédunkba.A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik,és fáradt, összetört álmukbanmajd elmosolyodnak ők is.

(hiányzol)

Folyamatos készülődés a tavasz. A lelkem izgatott és folyton várja, hogy adhasson valamit a természetnek válaszként a gyönyörű ajándékra, ami a napsütés a kezünk fején, az arcunkon, a rügyező fák, a nyíló világok és színek szépséges halmaza. Erre vannak kitalálva a kis gyönyörű, a szerelem virágairól szóló tavaszi ünnepecskék. A szerelemsek napja, februárban és március elején, a böjtben levő nők napja, és a húsvét, majd az anyák napja zárja a tavaszt. A nők megérdemlik az ajándékozást. Ezekre nagyon készülni kell. Virágok, ékszerek, parfümök ajándékozása.  Folyamatos készülődés a tavasz. A lelkem izgatott és folyton várja, hogy adhasson valamit a természetnek válaszként a gyönyörű ajándékra, ami a napsütés a kezünk fején, az arcunkon, a rügyező fák, a nyíló világok és színek szépséges halmaza. Izgatott és adni készül, választ adni. A lelkem adni akar. Dúl benne a szeretet és a tettvágy. És ad is, sokat ad és sokfélét, mert muszáj választ adni a természetnek. Adok, mindent magamból, amit csak adhatok hűségem mellett. A lelkemet adom. Ha egy emberben összpontosulhatna mindez az adás, akkor a teljességet érezném. És azt, hogy megadtam a természetnek a neki járó hálát. Neki szeretnék adni mindent, ami most bennem van. De ezt nem lehet. Csonka maradok. De muszáj adnom. Csonka maradok.

A hazugság megtanulható.
A megbocsátás nem.

Bizalomról

    Az otthonom a biztonság. A biztonság a bizalom. A bizalom az emberek, akikben soha semmilyen körülmények között nem lehet, nem szabad. Ez a paradox az, ami kétségbeejt. Ez a létezés legkétségbeejtőbb paradoxona. Az emberekre épített élet otthontalanná tesz. Az otthontalanság pedig előbb-utóbb a halálhoz vezet.

Vízben szomjazunk

 A kapcsolatok ajándéka és felelőssége az, hogy válthatjuk egymást a mosogatásban és a zsalutáblák behajtásában, és ezáltal megadjuk a lehetőséget a másiknak, hogy ő is kereshesse Istent anélkül, hogy közben a vacsora miatt kelljen aggódnia. Miközben az egyik magába néz, a másiknak kell törődnie a külvilággal.
  Nagyon szép példa erre az, ahogyan a gyöngyhalászok párban kutatják a mélységet. Búvárpalack vagy nyomásszabályzó nélkül dolgoznak. Az egyikük a felszínen várakozik és vigyáz a másikhoz rögzített kötelekre, aki közben lent kutatja a homokot a kincsek felfedezésének reményében.
  A férfi bejárja a tengerfeneket, figyeli a levelek ringását, és ő is köztük lebeg, amíg a nő meg nem rángatja a kötelet. Emelkedés közben lenyeli a kevéske maradék levegőt. A fedélzeten órákig beszélgetnek a láttottakról, és dörzsölgetik a durva természetes gyöngyöt. Másnap reggel pedig a nő merül le a fenékre, hogy megtöltse a kosarukat, és  aférfi méri az időt, miközben a kezében vigyázva tartja a másikra rögzített köteleket.
  Ezek a gyöngyhalászok ilyen egyszerűen mutatják meg nekünk az együttes munkát és a bizalom csodáját. Váltogatnunk kell egymást: akárki legyen is a felszínen, neki kell figyelnie, hogy mennyi az idő, mennyi levegő maradt még, hogy a másik szabadon merülhessen a mélybe.

Várj, fölkaplak! Milyen könnyű vagy és finom!
Ha így tartalak, sosem fárad el a karom!
Nézd, így, kinyújtott karral tartalak, jó messzire magamtól, be ne mocskoljalak...
Ki hitte volna, hogy vonzalak...
Te kedves, te!
De én úgy vágyakoztam utánad reggel-este!
Nézd, ezt a kunyhót eszkabáltam itt,
de most építek másikat, nem ilyen csúnyát és kicsit....

ma is bennem alszol el.

ma is velem alszol el.

üvegesedem.
Tisztán tartom magam, hogy
mögém is láthass

ma is velem alszol el.

ma is velem alszol el.

ma is veled.

Wall

It's all about accepting who you are.       

ma is veled alszom el.

ma is veled alszom el.

ma is veled alszom el.

ma is veled alszom el.

búcsúbaugrás

Memorizálódik. A betonba köt.
Megmunkált kapcsolatunk cicomált,
édes múltjától undorodom.
Udvarodon, úgy dalolom,
mondom. Engedd el őket.
Hagyd, hogy élvezzelek téged.
Kérlek add vissza magad
nélkülük.
Baszodj meg, ha neked,
nektek aranyból, sárból
gyártott jövőtök bántani fog.
Foghatatlan formálódik,
kétséggödörbe ejt.
Elejt.
Nem fog.
Nem kellek. Neki nem.
Öt percre emel, elemel.
Elejt.
Kétséggödörbe ejt.

Radnóti Miklós: Szakítottunk

Te véresre csókoltad a számat
és lihegve kértél, hogy maradjak.
Nem maradok.
Menj be szépen, én meg elindulok
a mérföldkövek között a sárban.
Mit nézel?
A hófehér éjek után ugye-e
könnyező, foltos olvadás szakadt.
Hallod?
A vézna fákban a nyárt
siratják most korhadt, téli szentek.
Ne sírj.
A könnytől csúnya lesz a szemed
és nem bírom folytatni, ha könnyezel.
Hallod-e?
Szél szánkázik zúgva a dombokon
és itt te előtted fodros a sár.
Megértettél?
Sár. Sár és Gyűlölet van az alján
minden csillogó, nagy szerelemnek.
Most menj.
Érzem, hogy imádlak és gyűlöllek
és ezért most itthagylak az úton.
Kedvesem.
Nagyon, nagyon szerettelek és hogyha
találkozunk, talán újra kezdem.
Menj már.