- Felháborító ez az üresség, Thomas.
- Elmúlik, Jane, ne aggódj. Már pirkad.
- Gyűlölöm a sunyi, lapos poénjaidat.
- És ezt a poénomat gyűlölöd?
- Nem! Gyere, csináld, Thomas.
- Óh, Jane.
- Óh, Thomas.
Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
A csörgőkígyó simán elfogadja magát.
Önkritikus sakál nem létezik.
A sáska, alligátor, trichina és bögöly
úgy él, ahogy él, és örül neki.
A bálna szíve száz kiló, ám
egyébként könnyű, akár a pehely.
Semmi sem állatibb
a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret.
szaladsz, akár a reggeli szél.Még elüt valamelyik autó.Pedig lesikáltam kis asztalomat,és most tisztábban világitkenyerem enyhe fénye.No gyere vissza, ha akarodveszek takarót vaságyamra.Egyszerü, szürke takarót.Illik az szegénységemhez,aki szeret téged,és az Úr is szereti nagyon,és engem is szeret az Úr,nem jön soha nagy fényességgel,nem akarja, hogy elromoljanak szemeim,akik nagyon kivánnak látni téged,és nagyon szépen néznek majd terád.Ha visszajössz, vigyázva foglak megcsókolni,nem tépem le rólad a kabátot,és elmondom mind a sok tréfát,mert sokat kieszeltem azóta,hogy te is örülj.Majd elpirulsz, lenézel a földreés kacagunk hangosan,hogy behallatszik szomszédunkba.A szótlan, komoly napszámosokhoz is behallik,és fáradt, összetört álmukbanmajd elmosolyodnak ők is.