Elveszett swing

És ha már egyáltalán nincs mennybolt
A reggeli kávé alatt az égre nézel s már
Nincs ott ami tegnap abszolút ott volt
S ha a pokol sem süti a segged mint akkor
Most nincs a félsz hogy mi lesz ha nem
Dúl az élet és hasít a beat a joint s a hardcore
Felnézel s eltűnt az összes izé mire nincs szó
Maradt a nagy üres szívtelen szagtalan ég
Itt már nem ment meg senki sem Oshó
Sem Obama, se azok a szelíd-jó Krisztusék
Elkopott a ma a holnap a mennyezet s a padló
A mai adagnak él minden állat szemükkel
Az égre bambán Hol van a menny ami itt volt annó?

És ha már nincs ország se nép se nemzet
Ami gyökereket kötne verne húzna rád
Hitler óta ezt nem is nehéz elképzelned
Gyertek emberek összefogás petárda hullagyalázás
És máris együtt űzzük ki közös múltunk készítve
Magunk az újra jóra az Európai Únióra
Itt nem kell élni halni ölni verni ülni állni
Vonat sem kell sem tabletta sem kotton
Csak egy jó nagy kalapács amivel beszottul
Nagy vészharangokat lehet jó erősen félreverni
Ha már nem működik az ébresztő az iPhone-odon
S ha már nincs nyelv se ország se nép se nemzet
Ha már nincs kit kinyírni vagy halni érte halomra
Nincs vallás pópa ima s ámmen sem pont-vessző vagy ékezet?

És ha nincs szenvedély mi arannyal írná rá a margóra
Úgy hogy a Pigna lapja miszlikbe szakadna
Hogy szeretlek Eszter Sára Anna Karola óta
Nem lenne ki pezsgő vért bármily módon belédnyomna
Jöhet bárki Zuckerberg Bieber vagy Skarlet Johanson
Csak csüngnél az élet felejthető sztorijain kiéhezve
Mint egy elvált magányos pina egy huszonötös négerfaszon
Nincs már mi kihúzna az apadó kútból ami elzárná a vénád
nincs mi szenvedéllyel lábraállít mint Jézus a bénát
Köpni nyelni izzadni vagy szarni sem tudsz erőből
Várod a végnapokat Vehovina madarait véres nyakkal
Nem találsz már józan kiútat lesütöd a szemed a szégyentől
És megcsókolod a szexmániás expasidat gecis ajkakkal?

És ha nincs semmi sem mennybolt sem ember sem állat sem érzék
És ha a Facebook ural minden kész és félkész szerelmet
És ha elvegyülünk meglyukadunk elveszünk boldogan mint Robinsonék
És ha már nem kell az orgazmus anyád a dzsessz s az utolsó kenet
És ha John Lennon végkép meghal és Pilinszky és Ginsbergék
És ha mindent elvesztek mi képes volt feledtetni idétlen kicsinységemet?

Likszív

Az elveszettség még Rotterdamban is elveszettség. Képtelen vagyok elmenekülni az ilyen érzelemkavalkádok elől. Emberekhez társítom a nyugalmamat, és éppen emiatt vagyok folyamatosan zaklatott. Az emberek megbízhatatlanok és hazudósak. Még a legközelebbiek is. Épp akkor szeretnek, mikor nem kellene és épp akkor nem, mikor a világ legfontosabb gesztusa lenne ez.

Rotterdam a szívnélküli város. A hitlerbombák lenyomták az egészet '42-ben, ezért nem hemzsegnek a régi épületek, a lélekkel telített házak, a templomok, s az ilyen nosztalgiázásra alkalmas emlékek. Nincsenek emlékek, nincs kollektív öntudat. És boldogak. Egy-egy fél templom vagy ház elvétve akad, ami még maradt a bliccből, de nagyrészt az egész hely modern épületekkel van telistele. Nincs domb vagy völgy sem. Tengerszint alatt van az egész. A gát mellett lehet látni, ahogy fölötted elmennek a hajók.

Éppen ez az elhagyatottság és gyökértelenség járkál bennem is. Mintha az életemben is lett volna egy blicc, aztán már nincs semmi. Modern, csúcstechnikájú épületeket kellene építeni. De hogyan? Hol kell kezdeni? A romok eltakarításánál, vagy a befektetők felkeresésénél. Nem tudtam. Megkérdeztem egy öreg, ősholland pincért. Ő azt mondta, hogy nem a romokkal és nem is a befektetőkkel kell kezdeni. Legelőször vissza kell nyerni a hitet abban, hogy megérte a sok bomba, mert megmaradt a tisztes holland becsület, nem adta be a derekát, és igen, ez megérte. A hittel kell kezdeni - aszondja, de nem az istenhittel, mert azzal sokra nem mész - mondja, hanem a szeretethittel, így mondja, raccsoló angoljával. Lávféjtr, thecc dö bigeszt thing tudu, lávféjtr.

Hát akkor ez most egy üzenet, vagy mi?

Nem hiszem, ő így látja. Én továbbra is kutatok a befektetők után, hátha érkezik egy nagyüzlet és szépen kiszed az elveszettség slamasztikájából. Igen, azt hiszem erre érdemes várni.

Udisz vérben úszik

Mire megébredtem, eltűnt.
Udisz, a házimedvém véres lett.
Ő még soha nem vérzett.
A teste teljesen kihűlt.

Szorítom magamhoz testét.
Vére befolyik a számba.
Így kell végigéreznem ma.
Egy nagy szerelem elestét.

Visszamenekülnék álmomba.
Ahol drogosokat szopok.
Amit ez az éjszaka okozott.
Nincs már, ami helyrehozza.

Közeledik a reggel hat.
Mikor az első vonat erre jár.
Csorog le a torkomon a halál.
Amit a hajnali gyors elhozhat.

It's going to get worse and worse and worse, my friend

Csak egy pillanatot kérek, mondjuk egy cigarettányi kis csendet.

Tessék? 

Igen, persze, ez minden!

Igen, az utolsó, a legvégső.

Nem, nincs kit felhívnom, ő most nem ér rá.

Tessék?

Én? Nem én nem.

Igen, kimondom mégegyszer és utoljára.

Egy cigarettányi csendet kérek.

Ez minde |

Without 456

Halálfélelmem van.

Ebben a pillanatban élvez el, egy másik fiú karjai közt az a lány, akiért képes lennék meghalni.
Ettől félek, hogy épp ez van.
Az ember képtelen megtapasztalni a halál élményét, ezért ismeretlen marad. Ez az ismeretlen a legfélelmetesebb. Az ember mikor valami ismeretlentől fél, attól, hogy megtörténhet vele valami olyasmi, amire nem számít, ami meglepi, ami elzárja a lélegzetét, akkor közelítheti meg kissé a halálfélelmet.

Ebben a pillanatban élvez el, egy másik fiú karjai közt az a lány, akiért képes lennék meghalni.
Ez a mondat bármelyik pillanatban igaz lehet, de talán eddigi pillanataim seregét kiterítve, ez, a mostani tűnik a legigazabbnak. Soha nem mernék beleavatkozni ebbe a pillanatba, csak félni tőle, jó erősen félni, ez minden amit tehetek. Ha nem félnék, ez a pillanat megszűnne, ahogy a halál is. Ha nem félnék a haláltól, akkor az is bezárhatná kis bódéját ott, az élet végén. Viszont ha a halál eltűnik, akkor már az élet is szétmállik kis porszemekre. Ha az út végén nincs ott az a pici bódé, a halálé, akkor mi értelme az útnak, ami a bódéhoz visz?

Ebben a pillanatban élvez el, egy másik fiú karjai közt az a lány, akiért képes lennék meghalni.
Ez a félelem, ami itt és most történik létezésem legelemibb pillanata.
Bármelyik pillanat lehet az. Akár ez is. Vagy ez. Tetten érhetetlen, és ebben rejlik igazán erős bűvköre. Mindannyian vonzódunk a félelemhez, te is! Éppen azért, mert nem érhető tetten, és a rejtély, a vad rejtély lakozik benne, ami vonzó és kikerülhetetlen. A félelem képes arra, hogy szívünk legelső és legvégső dobbanása közt végigkísérje életünket. Minden egyes másodpercben. És ha képesek vagyunk megállítani az időt. Mondjuk most! Akkor betőr a félelem, bezúdul, bezuhan a plafonon át. És csak aztán, legvégül, nagyon későre érkezik a megváltás.

Ebben a pillanatban élvez el, egy másik fiú karjai közt az a lény, akiért képes lennék meghalni?

Ennek nincs címe

Méghogy vonat elé állni. Hogyne kéremszépen. Nem megy olyan hamar és könnyen a vonat elé állás. Annál sokkal hamarabb megy a felejtés és könnyebben a dac. A kihúzott mell, a görbe gerinc, az édes-nyálkás szájíz.

Pukkadjon meg az egész világ, és szakadjon darabokra!