Halálfélelmem van.
Ebben a pillanatban élvez el, egy másik fiú karjai közt az a lány, akiért képes lennék meghalni.
Ettől félek, hogy épp ez van.
Az ember képtelen megtapasztalni a halál élményét, ezért ismeretlen marad. Ez az ismeretlen a legfélelmetesebb. Az ember mikor valami ismeretlentől fél, attól, hogy megtörténhet vele valami olyasmi, amire nem számít, ami meglepi, ami elzárja a lélegzetét, akkor közelítheti meg kissé a halálfélelmet.
Ebben a pillanatban élvez el, egy másik fiú karjai közt az a lány, akiért képes lennék meghalni.
Ez a mondat bármelyik pillanatban igaz lehet, de talán eddigi pillanataim seregét kiterítve, ez, a mostani tűnik a legigazabbnak. Soha nem mernék beleavatkozni ebbe a pillanatba, csak félni tőle, jó erősen félni, ez minden amit tehetek. Ha nem félnék, ez a pillanat megszűnne, ahogy a halál is. Ha nem félnék a haláltól, akkor az is bezárhatná kis bódéját ott, az élet végén. Viszont ha a halál eltűnik, akkor már az élet is szétmállik kis porszemekre. Ha az út végén nincs ott az a pici bódé, a halálé, akkor mi értelme az útnak, ami a bódéhoz visz?
Ebben a pillanatban élvez el, egy másik fiú karjai közt az a lány, akiért képes lennék meghalni.
Ez a félelem, ami itt és most történik létezésem legelemibb pillanata.
Bármelyik pillanat lehet az. Akár ez is. Vagy ez. Tetten érhetetlen, és ebben rejlik igazán erős bűvköre. Mindannyian vonzódunk a félelemhez, te is! Éppen azért, mert nem érhető tetten, és a rejtély, a vad rejtély lakozik benne, ami vonzó és kikerülhetetlen. A félelem képes arra, hogy szívünk legelső és legvégső dobbanása közt végigkísérje életünket. Minden egyes másodpercben. És ha képesek vagyunk megállítani az időt. Mondjuk most! Akkor betőr a félelem, bezúdul, bezuhan a plafonon át. És csak aztán, legvégül, nagyon későre érkezik a megváltás.
Ebben a pillanatban élvez el, egy másik fiú karjai közt az a lény, akiért képes lennék meghalni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése