Várj, fölkaplak! Milyen könnyű vagy és finom!
Ha így tartalak, sosem fárad el a karom!
Nézd, így, kinyújtott karral tartalak, jó messzire magamtól, be ne mocskoljalak...
Ki hitte volna, hogy vonzalak...
Te kedves, te!
De én úgy vágyakoztam utánad reggel-este!
Nézd, ezt a kunyhót eszkabáltam itt,
de most építek másikat, nem ilyen csúnyát és kicsit....